Slide 1 Slide 2 Slide 3 Slide 4 Slide 5

Tájház

Szék nagyközség lakói zárt közösségként őrizték hagyományaikat egészen az 1989-es rendszerváltásig. A község rohamos modernizációja során azt figyelhetjük meg, hogy a régi két-háromosztatú házakat, ha idős gazdáik kihalnak, új tulajdonosaik lebontják, hogy komfortos, tágas téglaépületeket építsenek helyükre.


A településen 1997-98-ban a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársai felmérték a tájház kialakítására alkalmas régi épületeket. (Gilyén Nándor: Szék népi építészete. in: Szentendre, 1999.)

Az Alapítvány több régi ház eredeti formában való megőrzésére törekszik. Az egyik ilyen jellegű lakóház Forrószegen, a Csorgó sikátorban van, a másik Csipkeszegen, a református templomhoz közel.

A forrószegi házban már nem laknak, így inkább múzeum jellegű. Hármas beosztású, nádfedeles, sövényfalú ház. A pitarban meg van a szabad kéményes sütőkemence, a hátsó házban a rakott, épített tűzhely. A faluból összegyűjtött régi bútorok, használati tárgyak, szőttesek, tányérok képezik a berendezést. A ház kertjében egy tánccsűr van felállítva, ami inkább turista csalogató látványosságot ígér, a helyi táncegyüttes fellépéseikor. A házban található tárgyakat, bútorokat nagyrészt Deák Márton, egykori iskolaigazgató gyűjtötte, a tájház kialakítása is az ő érdeme.

A másik ház Felszegen az I. utca 53. szám alatt található a falu központjában, a református templom és a községháza közelében található. Jelenlegi tulajdonosa özv. Filepné Juhos Sára (született 1925) 1949 óta lakója a háznak.

A telken található épületek közt a legrégebbi, és a legnagyobb értéket képvisel a fatornácos, nádfedeles talpas-vázas, sövényfalú ház. Az eredetileg két helyiségből (első ház, pitar) álló építményhez az első világháború utáni években építettek vályogtéglából kamarát (konyha). A pitarban megőrződött még a sütőkemence és a cserény (szabadkémény). Az első házban és a kamarában még megtalálhatók a főzésre is alkalmas rakott tűzhelyek, mindhárom tüzelőberendezés használható állapotban van. Megőrződött a bárdolt padlásgerendák és pallók felhasználásával készült faragott mestergerendás mennyezet, és a porondos (sárpadlós) padozat.

A kiválasztott épület egymásra rétegződő berendezési tárgyai és eszközei korát tekintve három periódust különböztethetünk meg. A legrégebbiek a pusztán célszerűségi szempontok alapján készült, de szerkezeti formáikban esztétikai értéket is hordozó ácsolt bútorok képviselik. A következő korszakból származnak a már díszített, de elsősorban a mindennapi használatra készült népi jellegű asztalos bútorok, és a lakásbelsőben megjelenő esztétikai igényű használati és részben dísztárgyak. A hagyományos berendezés végső, gazdagon díszített formája már nem használatra készült, pusztán esztétikai és presztízs szempontokat szolgál.